(Pansy kezd)

- Na jó estét.

- Hisz még csak alkonyodik.

- Akkor szia.

- Szia.

- Nos akkor… ne haragudj, de elfelejtettem, miért is vagyunk itt.

- Én már tegnap se tudtam, amikor megbeszéltük.

- Akkor nincs baj. Csak elleszünk.

- Aha.

- …

- …

- Nos akkor… mi történt veled ma?

- Hisz ott voltál. Neville rám öntötte azt a békaizét.

- Hm… szívesen odamentem volna segíteni, én le tudtam volna szedni.

- És miért hagytál szenvedni?

- Mert Draco nem engedett. Most se mondtam meg neki, hová megyek.

- Ő parancsol neked?

- Hát… erről inkább nem beszélnék.

- Ahogy akarod.

- Aha.

- Megütött már?

- Tessék?!

- Bocs… csak kibukott belőlem. Mindig olyan erőszakosan viselkedik veled.

- Öhm…

- És mindig visszahúz, ha bárkivel beszélgetni akarsz… Nem a férjed!

- Nyugi, Dean… Ne kiabálj!

- Ezt ismételd meg!

- Ne kiabálj.

- A másikat.

- Dean.

- Mondd még egyszer.

- Dean.

- Még sose hallottam tőled.

- Hát… most hallottad.

- Sokszor szeretném még hallani, Pansy.

- Oh… rendben. Viszont most mennem kell.

- Bájital szakkör?

- Nem… Draco keres.

- Holnap látlak?

- Igen, ugyanitt, ugyanúgy. Jó éjt.

- Neked is, Pansy.