(Dean kezd)

- Hát visszajöttél?

- Igen… nem akarlak elveszíteni.

- Meggondoltad magad?

- Nem.

- Hát akkor?

- Szükségem van a barátságodra.

- Nem zavar, hogy én többet akarok?

- Ha szeretsz, akkor elfogadod azt, amit adni tudok.

- Már megint Draco…

- Nem! Nem róla van szó. Őt szeretem, igen.

- De bánt.

- Most te is bántasz.

- Szeretlek!

- Pontosan ez az. Hazudsz magadnak is és nekem is.

- Nem is!

- Ne légy gyerekes.

- És ha az vagyok?

- Akkor az vagy. Nem tudok ellene semmit tenni.

- De.

- Nem! Lépjünk már túl!

- Jó.

- …

- …

- Nem akartalak megbántani.

- Persze.

- Tényleg nem.

- Oké.

- Nem mondasz semmit?

- Mit mondhatnék?

- Semmit.

- Menj, légy szíves. Mára ez sok. Holnap mindent elölről kezdünk.

- Az jól jönne.

- Hát menj.

- Rendben. Holnap ugyanitt.

- Aha.