(Pansy kezd)

- Üdv.

- Neked is.

- Folytatjuk a tegnapi beszélgetést?

- Igen, jó lenne.

- Beszéljünk másról.

- Ahogy akarod.

- Álmodtál az éjjel?

- Igen.

- Miről?

- Rólad.

- Kérlek…

- Sajnálom, de… meg tudnám szokni, hogy szeretlek. Sőt.

- De hát…

- Ez így van, Pansy. Hisz te akartad így, nem?

- Ez egy kicsit gyors nekem. Rendet kell raknom a fejemben. És Hermione? Olyan magányosnak tűnik. Mióta szakított Harryvel…

- Igen, tudom. Harryvel nem épp vidáman intettek búcsút, Ron meg megsértődött, hogy nem őt szereti. Kizárták a “triumvirátusukból”.

- Nagyobb szüksége lenne rád.

- Ő egyedül van. Te megtörtél. Kihez menjek?

- Hozzá. Nekem egyedül kell megoldanom.

- Nem hagylak magadra.

- Ezt Hermionének mondd.

- Nem, neked mondom.

- Te engem nem szeretsz.

- De.

- Ennyi idő alatt nem lehet. Gondold át.

- Várj egy percet.

- Jó.

- Átgondoltam. Szeretlek.

- Nem!

- Miért menekülsz?

- Mert megőrültél! Engedj el!

- Nem, te az enyém vagy.

- Engedj már el!

- Jó, akkor menj.

- Hagyj békén!

- Menj már!

- Nem kell kétszer mondanod. (sír és elfut)

(összetörten a vizet bámulja)