(Dean kezd)

- Köszöntlek, szép hölgy.

- Huh… neked is üdv. Mióta lettem én szép hölgy?!

- Hát csak úgy.

- Nem mintha baj lenne…

- Én is így gondoltam.

- Aha.

- Mi baj? Olyan szomorúan nézel…

- Nem is tudom. Úgy nyakamba szakadt minden.

- Már megint Draco?

- Nem! Nem csak ő létezik…

- Miért hazudsz nekem?

- Mert nem merem elmondani.

- Elmondhatod. Ne aggódj, az iskolában még csak feléd se fogok nézni. Nem leplezlek le. Nem mondom el senkinek.

- Tudom… csak félek. Van okom.

- Akkor megvédelek.

- Tessék?

- Hát… ööö… ahogy mondtam.

- Ezt most komolyan mondod?

- Véresen komolyan.

- De nem akarom, hogy megsérülj.

- Én se.

- Hmm… Akkor ne kötekedj vele.

- De.

- Minek?

- Érted.

- Ennyire ne vegyél komolyan.

- De. hisz nem ezt akartad?

- Hát… igen… idővel.

- Szeretsz?

- Figyelj… nekem ez egy kicsit gyors.

- Bocs, csak… kicsit elragadtattam magam.

- Azt látom. Indulnom kell.

- Tudom, Draco…

- Igen. Na szia.

- Viszlát…