1.

Üdv, Nadine vagyok.

Azt hiszem, hallottál már rólam.

Azt mondod, nem?!

Már csak udvariasságból is azt kellett volna felelned: "Igen, természetesen."

Ám legyen.

Elmesélem töviről-hegyire.

És talán...

Oh, mindegy.

Buta ötlet.

Várj!

Ne hagyj itt!

Megsúgom, gyere.

Talán - de ne mondd el senkinek -, talán a végére rájössz, hogy ott lapulok a lelked mélyén.

Nagyon mélyen.

Nem használsz: mondhatni, semmirekellő vagyok. Csak egy álom, ami örökké ott van veled.

De ha eltűnnék, belehalnál.

Képzeld! Ebben a történetben valóra válik egy álom.

Csak egy apró álom.

Tudod, mi a köznapi neve?

Gyere közelebb, megsúgom.

Jól figyelj!

Nem merem hangosan mondani, mert elillan.

Jó, jó, mondom már!

Úgy hívják: BARÁTSÁG.

Kincsre leltél, én mondom.